Ki volt Dinu Lipatti?

Dinu Lipatti nevét 1991 óta viseli a szatmári filharmónia, ezzel hódolva a zeneszerző és előadóművész emlékének, aki 1917 április elsején született, és lett a század legjelentősebb román zongoraművésze.

Munkássága és előadói teljesítménye nemcsak a román hanem az európai zenetörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. Művészetével hozzájárult a román zene gazdagítására, ennek népszerűsítésére. Műveit a román és európai stílusjegyek jellemzik, emiatt joggal Enescu neve mellett említik, ugyanis legalább olyan rendkívülien alkotott, mint ahogy zongorázott.

Dinu Lipatti művészi portréja nagyon összetett. Elsősorban mint zongoristát ismerjük, aki kivételes igényességgel, hihetetlen virtuozitással tolmácsolta a zenében rejlő érzelmeket, ő azonban zenét is komponált, kritikát illetve kisebb tanulmányt is írt a helyes zongorázás technikájáról.

Már kiskorában fény derült zenei tehetségére, ezért először édesanyja, később pedig neves professzorok tanították, mint Florica Musicescu, George Enescu - akihez rokoni szálak is fűzték, ugyanis Lipatti keresztszülője volt - illetve a francia Alfred Cortot, aki a bécsi Zongoraversenyen, 1934-ben, kivonult a zsűriből, mert Lipatti csak második díjat kapott. Ekkor történt, hogy tanítványának fogadta és Párizsba hívta az ifjú tehetséget.

Zongoratanulmányok mellett Lipatti zeneszerzést is tanult Nadia Boulangertől illetve karmesterséget Charles Munchtől. A második világháború miatt meg kellett szakítania a koncertturnét és vissza kellett térnie Romániába, azonban 1944 és 49 között már a genfi konzervatóriumban tanít és zenét komponál. Bár Nadia Boulanger cikkeiben gyakran olvashatjuk elégedetlenségét, hogy a koncertek miatt nem tudott több időt a zeneszerzésnek szentelni, számos művet komponált, melyek közül a legismertebbek a két billentyűs hangszerre írt művek: a Román táncok, Orgona és zongorára írt Concertója, vagy a Hegedű-zongora szonátája illetve a Ravel példáját követve, a Bal kézre írt zongora Szonátája. Ezen művekben Lipatti egyensúlyban kombinálta a román zene sajátos elemeit az európai zene neomodern, neoklasszikus és impresszionista stílusjegyeivel.

Európa számos pódiumán koncertezett, tehetségével nagy hírnévre téve szert. Játéka lenyűgözően hatott a publikumra, számos lemez rögzítette koncert előadásait. Betegsége miatt - leukémia - le kell mondania az Amerika-i koncert-turnét, majd pedig 1950-ben - csupán 33 évesen - december 2-án elhunyt.

Technikájának felülmúlhatatlan finomsága miatt a XX. század legjobb zongoraművészei között tartják számon.